Dresch Mihály interjú – Maradok az eddigi úton




Dresch Mihály nemcsak új lemezt, hanem új hangszert is bemutatott nemrég a Bárka Színházban: a fuhun bő tíz év kísérletezésének eredménye.

– Miért jutott eszébe, hogy új hangszert készítsen?

– Úgy húsz éve többször jártam Erdélyben, főleg Gyimesben, és annyira megtetszett az ottani rendkívül szép, gazdag, egyedi hangzású erdélyi furulyajáték, hogy én is elkezdtem furulyán játszani. De ezek a hangszerek általában elég kicsik, én pedig szerettem volna egy nagy testű, mély hangú darabot, csakhogy ilyet nem nagyon lehet kapni. Ezért csináltam egyet magamnak, egy sima, hatlyukú hangszert. Jól sikerült, tetszett a hangja, csakhogy ennél fogva jött az igény, hogy milyen jó lenne nemcsak gyimesi zenéhez használni, hanem mondjuk a zenekaromban is… Csakhogy az erdélyi furulyákon modális vagy pentaton hangsorokban játszhatóak a dallamok, vagyis a hangszer nem kromatikus – az én szerzeményeim esetében viszont megesik, hogy egy dalon belül akár több hangnemváltás is előfordul, és lehetetlen folyton hangszert cserélni. Ezért elkezdtem bíbelődni vele, billentyűket tettem rá, tíz évig variálgattam. Egy hangszerész ismerősöm készítette el azt a billentyűt, amelyiket én nem tudtam. Volt, aki azt kérdezte, mi van, csinálsz egy fuvolát? Igaz, hasonlít, de a hangja egészen más, sokkal ősibb, és bármilyen hangnemben megszólaltatható. Ezt tulajdonképpen már másfél éve használtam, amikor találtam otthon egy sötét, egzotikus fából álló kétrészes, hangolható hangszert, amelyet már a „prototípus” szerint alakítottam át. A végeredmény egy hangolható, kromatikus hangszer valahol a furulya, a szaxofon és a fuvola között. Ezt mutattam be a koncerten.

– Úgy szólt a hangszer a lemezbemutatón is, ahogyan szerette volna?

– Igazából nem volt tétje, hiszen az első darab már bevált, ennek csupán a hangszíne más egy picit, mivel más a faanyag. De igen, ez is helytállt.

– Miért lett a neve fuhun?

– A „fújás” szóból jött a fu, a hun pedig azért, mert amikor Kínában jártam, rájöttem, hogy az a fajta furulya, amelyet Erdélyben használnak, Kínában is megvan. Az arabok, a dél-amerikaiak, a japánok másfélét használnak, vagyis biztos, hogy a mi furulyánk ázsiai, érzésem szerint hun eredetű hangszer. Azt gondolom, a végeredmény olyasmi, mint a mai cimbalom: annak is volt egy alapja, amelyet aztán Schunda és Liszt továbbfejlesztettek univerzális, többféle műfajban használható koncerthangszerré. Úgy érzem, a fuhunban is megvan ez a lehetőség. A levédését is tervezem, ezért is kellett neki nevet adnom. ->a teljes interjút a kultura.hu portálon olvashatja el.

Rövid URL: https://www.musicmagazin.hu/?p=2851

Beküldte: - dec 23 2011. Kategória Zenei hírek. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:

Képgaléria

:
Bejelentkezés | Designed by Zenei magazin