Az ifjú „billentyű-bajnok” felbukkanása – Interjú Kovács Benjáminnal




Interjú Kovács Benjáminnal –  készítette: Péterffy Máté újságíró

Sziasztok , köszöntök mindenkit a Radio Allegro műsorában , én Péterffy Máté vagyok és a mai adásban  vendégem Kovács Benjámin eddig ismeretlen,  fiatal zongoraművész  és a Magyar Élőzene Művészeti Kft. zeneszerzője. Szia ,üdvözöllek a műsorban.

Első kérdésem az lenne ,hogy mit jelent  18 évesen zongoristának lenni , mik azok a dolgok, amiktől tartózkodsz ,  mi vezetett ide ?

Nos, már  18 évesen sem az volt a fontos  – sem mint zongorista  és sem mint előadóművész -  ,hogy formalitások  és korlátok közé zárjam a zenémet és a játékomat , mert az olyan ember  , aki bezárja  ezek közé a falak közé és börtönbe helyezi a zongorázást  , a zenélést mint fogalmat  és tevékenységet , annál elveszik az egyéniség , az eredetiség , az átadás képessége.

Ebből  kiindulva képzetlen zongoristaként  hogyan lehet érvényesülni  ma ?

Az olyan emberek akik „padban”  tanulták a zenét , azok nem  igazán tudják  ,hogy milyen amikor megszületik a művészi szabadság és  nem emlékeket kell előkapni a fejből  ,hogy „  hoppá  itt éppen  mit is tanított professzor  , Dr. akárkicsoda „. Tehát biztos nagyon fontos a helyes pedál kezelés,  a formális ujj-sorrend, a kéztartás és a zenei alap és felsőbb szintü ismeretek a zeneszerzés  folyamata alatt ,de Ez sosem fog kihallatszódni a későbbiekben. Igen ,én amatőr vagyok ,nem képzett senki ,mégis 4 hangszeren játszom ,11 éve zenélek  és tanítok is. Nem állt ott senki fölöttem ,hogy „ ezt így kell „ és mégis ment. Autodidakta módon tanultam meg mindent.

Akkor ha mind ezeket elveted, akkor nálad mik érvényesülnek technikán belül ?

Nálam  az improvizatív zongorázás és az improvizatív zongoristák játéka , az nálam annyit jelent , hogy ha bemegyek egy bárba ,akkor  bárzenét játszom, ha jazz bárba jazz-t, ha rock bárba, akkor  rockot  és így tovább  és ez pontosan azt foglalja magába, hogyha leülök játszani akkor  „ tessék itt vagyok bármit mondjatok és én eljátszom ,mert bennem van MINDEN zenei műfaj  és EZ az improvizatív zongorázás lényege.

Kik ihlettek  a  zenei pályádon és mi áll hozzád közelebb ?

 Na’h, most ez érdekes, mert a klasszikus komolyzenéhez nem értek, nem is igazán szeretem, csak egy-két művészt  a késői romantika idejéből… Én határozottan kortárs komolyzenén nőttem fel és kortárs alkotók inspiráltak a zenei pályámon. Olyan kortárs zeneszerzők, zongoristák ösztönöztek az évek során arra ,hogy én ezt csináljam és hogy ebbe vágjak bele, hogy megmutassam ,hogy „ igen ,van mit” ,mint Howard Shore, John Williams, Hans Zimmer, Michael Giacchino, James Horner, Danny Elfman vagy Alan Silvestri. Ők mind a filmzene alternatív műfaja felé  fordultak. Tehát a nagy nevek akiken én felnőttem… tehát  én nem Mozarton, Beethovenen, Liszten, Chopinen, Wagneren nőttem fel, amit a zeneiskolák ma agyoncsépelnek- megjegyzem  elég rosszul,mert elavult oktatási forma – hanem olyan művészeken nőttem fel , akik itt élnek és dolgoznak körülöttünk és mindennap hallhatjuk őket , hiszen részesei  váltak az életünknek.

Hogyan jött a tanítás  és mit tanítasz ?

A zenetanári munka, az hirtelen felindulásból elkövetett ötlet  volt, hiszen én magam nem tanultam, persze fejlesztettem magam ,különben nem jutottam volna odáig el ,hogy zenét szerezzek.  Kortárs jazzt és komolyzenét oktatok, persze zongorán, mint elméleti mint gyakorlati síkon. Magántanárként működök , megjegyzem  olcsón, mert ez számomra hálás feladat. Nehezen tudok rá időt szakítani, hiszen rendszerint szinkronizálok már 4. éve, írok is , de  próbálok minél több időt az oktatásnak szentelni.

 Zeneszerző hogy vált belőled ?

A zeneszerzés az úgy jött ,hogy  mivel én  kortárs szimfonikus zenén nőttem fel ,ezért elkezdtem tanulmányozni a nagy zenekarra írt műveket , amiket példaképeim alkottak és nekiláttam külön foglalkozni a vonósokkal,  réz és fafúvósokkal…stb. Majd ezek után feldolgozgattam mestereim munkáit, és eljött a pillanat ,hogy saját műveket készítsek,   így hónapokon keresztül foglalkoztam a partitúra szekresztéssel és írással ,majd megszületett első lemezem Primero Maestro  néven, majd 2011 végén a Legyek Ura, ami első nagy lendületű munkám. William Golding  regénye alapján írt színpadi változat. Ez operának indult, aztán színpadi hangulatzene lett belőle, leginkább  Sztanyiszlavszkij realista színházának ihletéséből. Az alapötlet Szabina Zoltán dalszerző  kollégámtól származik , aki a szigetszentmiklósi Sziget Színházban Pintér Tibor rendezésében bemutatták 2007-ben  a darabot, musical formában.

Jelenleg mit csinálsz, min dolgozol ?

Jelenleg egy piano- lemezen dolgozom, amin kedvenc művészeim alkotásait idézem fel zongorán keresztül. Még mindig szinkronizálok, járok forgatásokra,  persze mellette tanulok és készülök az érettségire is. Szeretnék szinkronrendezőként dolgozni a jövőben, tehát a zene az mellékvágány marad.

Köszönöm szépen ,hogy válaszoltál a kérdéseimre, és kaphattunk egy képet rólad, mint eddig anonim művészről a kortárs viszonylatokban. Lehet ,hogy jobban körül kéne néznünk a  komolyzene környékén, és azt hiszem azzal ,hogy népszerűsíted a filmzene  alter- műfaját, sikerülni fog közelebb hozni a fiatalabb generációk számára is ezt a már-már kihalt dolgot Magyarországon.

 Péterffy Máté

 

 

 

Rövid URL: https://www.musicmagazin.hu/?p=3367

Beküldte: - ápr 1 2012. Kategória Előadók, együttesek, Komolyzene. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

1 hozzászólás - “Az ifjú „billentyű-bajnok” felbukkanása – Interjú Kovács Benjáminnal”

  1. redneck

    csicska vagy KOVACS te talaltad ki az embert onmagaddal csinalsz egy riportot amiben a sajat segged nyalod te retardalt

Hozzászólások:

Képgaléria

:
Bejelentkezés | Designed by Zenei magazin