Beatek a Duna mellől




2015.10.23. Dj Association: Rootshaper & Corvus (Elevenpéntek), Szentendre – egy legkevésbé sem elfogult beszámoló egy jelenlévő tollából.

Egy szentendrei haverom azt mondta, mielőtt a Dj Association nevű, kéthetenként szervezett helyi programsorozat (Elevenpéntek) soron következő, 23-i eseményére ellátogattam volna, hogy higgyem el, ugyanúgy, mint minden más Budapest közeli városban, Szentendrén is halott az éjszakai élet. Kifektették. Ugyanis a főváros közelsége miatt a fiatalok inkább bemennek „Pestre” bulizni, mintsem, hogy otthon maradnának. És már annyi féle/fajta regionális kezdeményezés volt korábban a helyzet megváltoztatása érdekében, amivel megpróbálták a bulizni vágyókat a helyi szórakozásra, maradásra bírni, hogy ő már alapvetően szkeptikus minden, a városban történő megmozdulással szemben. Én mindenesetre úgy vágtam neki az estének, hogy reméltem, utólagosan nem kell majd neki igazat adnom.

2015-11-08_8-58-23

A buli helyszíne nagyon jó választásnak bizonyult. Sose jártam még az Elevenkertben. Annyit tudtam róla, hogy itt egész nyáron ifjúsági fesztivált tartanak különféle koncertekkel, programokkal. Azon kívül semmi más információm nem volt róla, pontosan még azt se tudtam, hol van. Mindenesetre azt gyorsan meg kellett állapítanom, hogy az Elevenkert belvárosi romkocsmákat idéző belsőjéhez és hatalmas, teraszos udvarához 2015-11-08_9-00-06meglehetősen jól passzol a Dunakorzó alig néhány méterre lévő látképe. Olyan elegy ez, ami vonzza a kalandot és megidézi a kamaszkor letűnt szellemét. Tóparton alapozni, majd amikor kellően jó hangulatba kerül az ember, tehát egészen pudingszerű a talaj alatta, hogy ne azzal legyen elfoglalva, mi a helyes táncrend és lépéskombináció, bezúzni a színpadra. Aztán hogy az a lendület milyen éjszakát szül, az szinte már mellékes. A lendület, a flow, az atmoszféra a fontos. A mi esetünkben is ugyanígy nézett ki a dolog, mert hát többen voltunk, vittem magammal egy kisebb baráti társaságot, hiába én se vagyok elég bátor ahhoz, hogy egymagam csak úgy idegen ég alatt bulizni járjak, ki-ki megvásárolta magának a vágyva-vágyott „üdítőitalt”, és mentünk is le a koncert helyszínére pogózni. (Ó nem, nem azok az idők már tényleg elmúltak. Szóval leginkább csak lötyögtünk.) Ugyan az első fellépő, a Corvus, majdnem egy óra csúszással kezdett, mégis kellő hangerővel hallószerveinkre illesztette a dobokat, így előhalásztuk a régi break beat-es, szeletelős tánckoreográfiákat és a fejbólogatós, fejrázós mozdulatokat. Leginkább elektronikus zenét játszott. Néhol a ’80-as és ’90-es évek szintetizátor szólamainak erős fűszerével megszórt dark ambient ritmusokat hallottam ki a zenei koncepcióból. Hol pörgős, hol kevésbé pörgős instrumentálokat, amikben néha-néha megszólalt egy-egy angol, vagy a magyar fül számára ebben a kontextusban meglehetősen egzotikusnak ható, selymes-sejtelmes lengyel női vokál. Mondjuk azok a vokálok, azért jól szét voltak torzítva. Legtöbbször inkább csak innen-onnan elkapott, elcsípet hangfoszlányok voltak. Mint amikor lázas az ember, és valahonnét a távolból megszólítják. Egyedül azt sajnáltam, hogy az előadó láthatóan jobban élvezte az elnyújtott, lassúbb részeket, mint amennyire a közönsége ropta rá, plusz meglehetősen lassú volt az átállás két szám között, így többször voltak furcsa üresjáratok. Összességében mégis élvezhető, ütős, egyedi hangzású, negyven-ötven perces szection-t hallhattunk a Corvustól. Arról nem is beszélve, hogy mint kiderült, ennek a zenei formációnak, mintegy fele – az instrumentális részekért felelős Mészáros Béla, aki egyben a szellemi atyja is ennek a produkciónak – tudott csak jelen lenni. A lengyel- és angol szólamért felelős Joan Silentio nem tudott megjelenni. A Corvusról („holló csillagképet jelent”) egyébiránt annyit érdemes tudni, hogy alig pár hónapos közös együttműködés eredménye. Az Elevenkertes buli volt tulajdonképpeni debütálásuk. Habár kettejük közül Mészáros Béla korábbi zenei formációjával Takács Árpád & Mészáros Béla duó néven már felrajzolta magát a magyar elektronikus zene térképére. 2008-2015 között olyan EP-et és nagylemezeket jelentettek meg, mint a Negyedik állapot, a Rendíthetetlen, vagy a Másvilág.

Az est másik fellépője a különös művésznevű Rootshaper (szabadfordításban talán „alaphang megmunkálónak, gyökér kotorászónak” lehetne mondani) volt. DJ setje bennem leginkább az elektronikus zene hőskorából ismert Aphex Twin-t, Venetian Snares-t, és esetleg még a Shitmat-et idézte fel. Bár az ilyen típusú előadóknál mindig bajban van az ember, mégpedig a címkézést illetően, mert Rootshaper stílusát is legalább hét-nyolc felcímkézett kártyával lehetne megjelölni (techno, dark progressive, trance, elektornikus, és érzésem szerint van benne egy nagy adag goa is), és akkor se lennék közelebb az igazsághoz. Leginkább persze egyéni, sajátosan Roostshaperre hajazó produktumot hallottunk – ezzel persze megint csak nem mondtam semmi értelmeset. Mindenesetre a Corvus komolyabb hangvételéhez képest üdítően könnyed és laza volt, amit Rootshaper aka Bajnóczi László előadott. Az a fajta zene, amit hajnalig hallgatna az ember, úgy hogy közben vesz egy újabb sört, kimegy, elszív egy cigit, dumál egy szimpatikus csajjal, és mint aki el se ment, visszajön, mert tudja, egyenletes színvonalon kapja az arcába a parti zenéket. Azért itt nem csak háttérzenélésről van szó. Több annál. Szórakoztatóbb, ötletesebb, van benne zenei humor. Például épp a sörömet fizettem a kinti büfénél, amikor az egyik trackben Pharoahe Monk méltán ismert Simon Says című számának instrumentális betétjét ismertem fel. Ez a „szórakoztató komolytalanság” egyébként a szerző mixcloud oldalán is tetten érhető, ahol magát Magyarország, Európa, sőt az egész ismert univerzum legjobb dj-nek és művészének kiálltja ki. És azt is kifejti, hogy olyan nagy művészek inspirálták ezen az úton, mint Orbán Viktor.

Fotó: Sándor Olivér

Fotó: Sándor Olivér

A koncertek alatt és után Kecskés Robintól, a DJ Association programsorozat társalapítójától (Kabai Viktorral, az Elevenkert fővédnökével találták ki az egészet) megtudtam, hogy az Elevenpéntek partysorozat célja, és mint minden szentendrei kezdeményezés tulajdonképpeni tétje is, hogy a helyi fiatalok fantáziáját megmozgassa. Megmutassa, hogy ahhoz, hogy egy jót bulizzanak, nem felétlenül kell bemenniük a „városba”, hanem itt, a Dunakorzótól pár méterre is minőségi szórakoztatásban lehet részük. Ráadásul az, hogy a diákoknak 11-ig ingyenes a bemenet, mutatja, hogy ez esetben valóban nem lehúzásról, hanem egyfajta missziósküldetésről van szó. Ennek érdekében próbálnak olyan, a budapesti partyéletből ismert, jól csengő nevű előadókat szerepeltetni, akik behozhatják a szélesebb tömeget. Igazi ínyencség lesz például december 18-án Bernáth/y & Son és Nand-D fellépése. Aki esetleg nem ismerné, Bernáthy Zsigáról azt kell tudni, hogy ő a magyar techno ősatyaként számon tartott, festő és grafikus Bernáthy Sándor fia. Ők ketten csináltak először techno live act-eket a különféle magyarországi elektronikus fesztiválokon. És az ő nevükhöz fűződik a budapesti Vörös Yuk & Kék Yuk, és az Óbudai Supersonic klubok megalapítása. Azt is megtudtam az ötletgazdától, hogy bár most és a két héttel korábbi esten, ahol Kido és Tatlin lépett fel, leginkább minimal techno és techno, trance témákat pörgetnek, de a jövőben hip-.hop, és break beat előadókra is lehet számítani. Sőt az elektro swing és a goa partyk is a terveik között szerepelnek. Legközelebbi DJ Associationban, november 6-án Andd & Han-s @ lép fel. Majd egy napra rá az Elevenszombat szervezésében, melyet Kabai Viktor rendez, az Európa Kiadó látogat el Szentendrére, hogy egy hamisítatlan, rendszerváltó romantikával átitatott alter-rock koncertet adjon le.

Azt nem hagyhatom le a végéről, hogy kevesen voltak. Fájóan kevesen. Amivel kapcsolatban itt zakatol a fejemben az a gondolat, amit a barátom mondott előjáróban a szentendrei éjszakák esélyéről. Nem tudom, mennyi embert sikerül majd bevonzaniuk. Robinék megtudják-e majd magunknak nyerni a szentendrei fiatalságot. Ha sikerül, egy nagyon jó színvonalú, gazdag repertoárral bíró programsorozat helyszínéül szolgálhat az Elevenkert. Én legalább is úgy vettem észre, hogy a szervező srácok valósággal tobzódnak a kreatív ötletekben, tehát csak a szentendrei fiatalokon múlik, hogy ők élnek-e majd ezzel a lehetőséggel. Ha igen, akkor egész biztosan sokat hallunk majd a Dunakorzós, Elevenkertes mágikus estekről.

Halmi Tibor

Rövid URL: http://www.musicmagazin.hu/?p=6243

Beküldte: - nov 8 2015. Kategória Előadók, együttesek. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:

Képgaléria

:
Bejelentkezés | Designed by Zenei magazin