Levelek Gerendás Péternek.




Kostás Roland – Hunhír.info

Rafinált módon a nemlétező fasizmusra hivatkozik a tehetségtelen, a saját almának sem kellő Gerendás Péter zenebohóc, mert a magyarországi könnyűzenei életet uraló magukfajta cápák nem biztosítják számára a biztos megélhetést. Az ávós terrorista apukával rendelkező Gerendásba úgy látszik belekódolták: Akkor is fasisztázni kell, ha az elvtársak hagynak a szarban.
A szocionliberális holdudvar,- megerősítve a pápai magyar, benősülő-tőkés milliárdos prolidiktátorral, Kurcsányival – most telehörgi az abszolút többségben lévő liberális, cionliberális és hasonló portálokat, illetve a közösségi médiafelületeket, hogy a magyarországi fasizmus elől menekül egy érzékeny művészzseni. Szegény, szenvedő, éhes ember – mondhatják a megvezetettek, ugyanis a rafkós kis Gerendás csak kiböki hosszú Facebook vallomásában: bizony, azok a piszkos anyagiak, – amelyek fellépések hiányában elmaradoztak – hiánya az, ami miatt leginkább az útilaput választja.
Pedig világos a képlet. Gerendás nem kell a magyar könnyűzenei életet uraló, magukfajta cápáknak, nem fért bele abba a körbe, ahol dől a lé. Talán először az agyonsztárolt Pici bácsihoz kellett volna fordulnia, hogy király, adj valami apanázst, de az nem adott. Gerendás zeneileg szar, eladhatatlan, hol férne be a profitorientált csapatba, amely a magyarországi könnyűzenei bizniszt a markában tartja. Aztán ilyenkor nem működik ám a nagy szolidaritás, ha a csávó nem hoz, csak viszi a lóvét.
Pedig ez a csapat olyan hatalmú, mint egykoron a rokon Aczél Gyuri bácsi. Mert ha nem az lenne, akkor a délvidéki ex-csalogánynak, a Hungarica “Ide születtünk” című nótájával az Eurovíziós Dalfesztiválra készülő Rúzsa Magdinak sem kellett volna “saját szerzeménnyel” fesztiváloznia, és énekes, rovásírásos gyűrűs honleány lenne ma is, nem pedig a presserek által mesterségesen létrehozott orfeum-múmia. De Magdinak választani kellett: vagy azt teszi, amit ők mondanak, vagy megy a lecsóba.
Úgy látszik, Gerendásnak nem mondták meg, hogy mit tegyen. Mert tudták, hogy eladhatatlan, és az üzlet bizony felülírja a kutyánk kölke effektust. Hát így jártál, Gerendás! Persze lehet, hogy most a hónod alá nyúlnak, kicsit kiveszik a fejed a gödörből, mert ebből még lehet a most hirtelen aggódó barátaidnak egy kis politikai haszna. Ha nem, ez az élet, Babolcsai néni.
Ha nem fasisztázol, talán még meg is sajnálunk, hiszen valamilyen szinten te is a cápák áldozata vagy. De így? Ott a helyed az árokparton, vagy valamelyik szocion pojáca mögött a választási dísztribünön. Gázos mindkét pozíció. Apropó! Vajon miért nem akar emigrálni a Presser, vagy a Somló?

Aromó – Jobbegyenes Blog

Olvasom, elmegy, elég volt. Mint sokan mások: testvéreink, barátaink, gyermekeink. Mert mindenki próbál kicsit jobban élni, megélni: a szakács, a kőműves, a szakma nélküli, a zenész.
Nagyon sajnálom, hogy mennie kell. Zenéből élt, vagy csak élt volna, de a mindenható piacnak nem kellett.
Igen, így van ez a fránya kapitalizmussal. A piac mindent visz. Ismerjük jól az érzést, számtalanszor hallottuk a liberális megmondók kioktatását, amikor valami értékeset, sajátot sirattunk, itt, a nemzeti oldalon: “nem kellett a piacnak”, “sajnos nincs mit tenni”, a “piac majd eldönti”. Akkor, amikor utolsó forintjainkból adtunk ki könyvet, zenét, újságot, akkor, amikor elsirattuk a szellemi és anyagi értékeinket, akkor, amikor megvettük a folyóirat utolsó számát, benne a szomorú főszerkesztői búcsúszóval.
Majd meghallgattuk, ökölbe szorított kézzel a gúnyos együttérzést: “nem kellett a piacnak”.
Igen Péter, ismerjük az érzést. Persze a piacot lehet manipulálni, el lehet dönteni, mit, mire, mennyi pénzt fordítanak, kinek biztosítanak reklámfelületet, kinek adnak tévés szereplést, kit hívnak meg az esti partiba, vagy a reggeli műsorba bájcseverészni a Klauzál téri sóletről. De sajnos, ön nem került bele ebbe a szűk körbe, mert oda Pákó kellett, meg VV Akárkicsoda. Mert ez kell a piacnak. De ezt a piacot ugye nem a fasiszták irányítják? Bakancsos, gyilkos ruhás gárdisták? Rossz arcú cigánygyűlölők? Jobbik tagok? Ők állnak a RTL klub, a TV2, vagy a lemezkiadók menedzsmentje mögött?
Ugye, hogy nem.
Ön “emigrál”, s tárt karokkal fogják várni. Persze nem a zenéje fog kelleni, sokkal inkább búcsúlevelének első fele. Mert igen, jó pont lesz majd a magyarok “szokásos fasizmusáról”, “idegengyűlöletéről” értekezni Berlinben, Párizsban, Bécsben, vagy a “művelt nyugat” bármelyik pontján. Talán még hozni is fog a konyhára pár eurócentet, bár meg kell jegyeznem, e tekintetben jelentős konkurenciára számíthat, van pár jeles magyar értelmiségi, aki ebből él Európában.
Tudja, a szakács, a kőműves, a szakma nélküli és a zenész nem keres hamis kifogásokat. És nem hazudik. Kimegy, mert nehezen, vagy sehogyan sem él meg. Mert nincs kereslet a szakmájára, mert röhej a fizetés, mert éjjel-nappal dolgozni kell a minimálbérért, vagy csak éppenséggel nincs igény a munkájára. Vagy a zenéjére.
De nem hazudja, hogy azért menekül el, mert pár éve egy negyven körüli hölgy azt mondta rá, hogy patkány, vagy mert sokan utálják a cigányokat, vagy dúl az országban a fasizmus, vagy az iskolában – skandalum – hittant, vagy etikát fognak tanítani.
Kedves Péter! Szomorú lehet az igazság, de Ön még a sajátjainak sem kellett, magát és a zenéjét saját elvbarátai felejtették el, már évekkel ezelőtt.
Sok sikert az új hazájában!

Gyurcsány Ferenc: Elmegy Gerendás Péter

Elmegy Gerendás Péter. Elmegy, ahogy elment vagy félmillió. Döntésénél csak az felkavaróbb, ahogy meglepően sokan nem marasztalják, inkább küldik. Mert zsidó. Mert szerintük csak emiatt volt sikeres. De nehéz e fajtalan fajzottakat magyarként elfogadni. Magyarok. De nem a jók közül valók. Elfajzottak. Nincs rá bocsánat. Mert aki embert üldöz, az nem jó ember. És de kár, hogy magyar. Mert nemzetünk szégyene. Én szégyenlem magam helyettük. Mert tudom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk. Csak mostanában a szenny hangosabb. Ettől még a szenny szenny marad.

Osvárt Andrea – színésznő

“Nem ismerem személyesen Gerendás Pétert. Ismerem viszont az internet nyújtotta ‘ingyenes’ szórakozási lehetőségeket, ami megöli a művészeket. Nem gondolom, hogy bűn lenne, ha valaki ‘csak’ művész/zenész/színész, és nem jó (kapitalista) üzletember, főleg, ha egy másik korban született. Kérném mindazokat, akik hallgatják, hallgatták, megosztják, likeolják, olvassák Gerendás Pétert, hogy ne áltassák önmagukat azzal, mintha pár like-kal és kommenttel tennének is valamit érte és a jelenség ellen, mert ez hazugság. A művész a közönség által van definiálva, tőle függ! Bár pillanatnyilag jóleső, de nem él meg like-okból, jókívánságokból és az internet adta ingyenes dal-, videomegosztási lehetőségekből. Lehetséges, hogy a fizetős iTunes-on Gerendás Péternek még sem egy like-ja, sem egy csillagja nincs??? …Azért mert nem költ marketingre?…. Bevallom, én sem tettem eddig, de most likeoltam, pontoztam és megvásároltam a dalait. A jogdíjak eljutnak hozzá. Ez így fair. Kíváncsi leszek, most hol lesz az a rengeteg rajongó. 200 Ft-ba kerül egy Gerendás-dal. És ez nem gyűjtés, nem jótékonykodás, ez üzlet!: ő létrehoz valamit, te pedig felhasználod, ‘értékeled’ és kifizeted az árát. Vagy nem lesz több dal. Gyerekek, ebbe nem szól bele a politika…! Lehet tenni! Ez rajtunk múlik. A.”

Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettesének álláspontja

Jött a hír, belecikázott a feltámadás ünnepébe: itt hagy bennünket Gerendás Péter gitáros-énekes. Azért választotta – mindeddig meg nem nevezett – új hazáját, mert fokozódik a fasisztaveszély, megélni pedig nem tud. Röviden ennyi Gerendás Péter története, és nyomában máris ezer liter nyál, sóhajtozás, jajveszékelés támadt, mintha legalábbis egy Albert Einsteinbe oltott Ritchie Blackmore pakolna a bőröndbe.
Hogy mennyire hazug, álságos ez az egész, jól példázza néhány gyomorforgató nyilatkozat.
Gyurcsány Ferencnek például az jutott eszébe az esetről, hogy Gerendásnak a zsidósága miatt kell távoznia, Vágó István pedig emlékeztetett, hogy Bartók is elment (és nem nyílott meg az ég boltozata a kedélyes kvízember felett…), de a legjobb Szily Nóra idegtépően ellágyult agyalágyulása, ezt muszáj szó szerint idéznem: „Péterem… Én most sírok. Ölellek… Ölelnélek. Értelek.”
Akkor most sebesen tegyük rendbe a dolgokat, mielőtt még zokogógörcsben elhalálozik a teljes balliberális oldal.
Mi van akkor, ha Gerendás Péternek nem azért kell távozni, mert zsidó és az új Bartók Béla, hanem mert arra, amit csinál, nincs kereslet? Ezer példa jut eszembe: ott van például a Budapest Klezmer Band, ha valakik, ők biztosan zsidók, de telt házakat csinálnak, és nem úgy tűnik, hogy szednék a sátorfájukat. Ami tehát jó, az kormányon, ellenzékben, sötétben és reggel hat órakor is jó…
A távozófélben lévő Gerendásról tudni kell, hogy nemcsak zenészként, de közéleti emberként is megbukott Magyarországon. Most hiába álcázza művésznek magát: hosszú éveken át mindent aláírt szeretett politikai tömörülései védelmében, pártrendezvényeken muzsikált, nyakig merült a belpolitikába. Művésznek, sportolónak még soha senki nem írta elő, hogy közéleti héroszt kellene alakítania: ha mégis megteszi, vállalja a következményeket.
Gerendás barátai 2010-ben kiszorultak a zsíros állásokból, és ha valamit, ezt az állapotot balliberális ember Magyarországon képtelen megszokni.

Bolyki György – A Bolyki Brothers énekese

A Bolyki Brothers nevű zenekar énekese, Bolyki György is reagált Gerendás Péter zenész vasárnap közzétett levelére, amely szerint az élhetetlenség és a szélsőségek terjedése miatt el kívánja hagyni az országot. Bolyki György a Művész-Ember blogon megjelent, Péter! Nekem jobb ötletem van! című levelét azzal indítja, hogy tiszteli, szereti Gerendást, ezért szeretné, ha higgadt reagálást is kapna döntésére.
Bolyki szerint az, hogy hiába jelent meg Gerendásnak tizenöt lemeze, ez ma már egyre kevesebb példányt jelent, azért van, mert a CD-ipar összeomlott, és a lemezkiadásból már a többi zenész sem tud megélni. Azt is megjegyzi a Gerendás által emlegetett rangos díjakról, hogy ezek egy része szakmai elismerés, másik része annak honorálása, “hogy komoly szerepet vállaltál egy politikai irányzat népszerűsítésében”. Bolyki szerint Gerendásnak az előző kormányok alatt kellett volna fasizálódástól tartania, és úgy véli, a jelenlegi kormány azzal küzd, hogy az elődje parlamentbe juttatta a Jobbikot.
Az énekes Gerendás mondataira reflektálva úgy véli, teljesen normális dolog, hogy híres előadókat kísér egy zenész, és az is, hogy „feltörekvő” művészek döntő többsége végül nem kerül az első vonalba. Bolyki szerint a gitárosnak igenis sok számát játszották a rádiók, csak nem eleget ahhoz, hogy profitáljon is belőle. Azt is hozzáteszi, hogy amíg nem volt Jazzy rádió, a Bolyki Brotherst semelyik rádió nem játszotta, ám ez szerinte nem baj, mert annál magasabb jegyárat tud szabni egy előadó, minél távolabb áll a bulvártól és a kereskedelmi adóktól. A teltházas LGT-koncertekre utalva azt is megjegyzi, hogy sokan igenis hajlandóak pénzt adni a számukra értékes produkciókért.
Ezzel együtt Bolyki is megerősíti Gerendás azon észrevételét, hogy a rendezvénypiac bedőlt és a zenészeket már céges bulikba sem hívják, szerencsére – írja – a legtöbben rájöttek, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a külföldi fellépésekre, hiszen lehetetlen a hazai piacról ennyi embernek megélni. Az énekes szerint azért itthon is javult a helyzet egy-két éve, és ha ebből Gerendás nem érzékel semmit, akkor meg kell vizsgálni, hogy a kereslet és Gerendás zenéi miért nem találkoznak egymással. Bolyki arra biztatja a zenész-énekest, hogy ne az egyetlen meg nem valósult ötlete miatt keseregjen, hanem álljon elő újabb és újabb ötletekkel, dolgozzon meg a sikerért, mert más nem fog megdolgozni az ő sikeréért.
A Gerendás anyagi gondjairól szóló részletekre reagálva Bolyki azt írja, senki sem él ma nagylábon. “Sírhatnék, hogy ez igazságtalan, pocskondiázhatnám a választókat, akik nyolc évig egy béna MSZP–SZDSZ-kormányt szabadítottak a nyakunkra, de nem teszem. Ezt hívják demokráciának, és felelősségteljes magatartásnak. Dolgozom, hogy legalább majd a gyermekeimnek jobb legyen. A saját területemen húzom az igát, miközben totálkárosra zúzott 20 éves autómat egy 15 évesre cserélem” – írja.
Végül arra kéri Gerendást, hogy változtasson elhatározásán és ne menjen külföldre, hiszen zsidózás ott is van, másrészt pedig sehol nem fognak tárt karokkal várni egy olyan művészt, aki saját hazájában sem tanulta meg, hogyan kamatoztassa tehetségét és tudását piaci környezetben. Meg kell találnod az utat a te közönséghez, írja Bolyki, arra intve Gerendást: ne engedje, hogy álságos rajongói félrevezessék, ők ugyanis csak azért rajonganak, “mert egy művész beszólt a zorbánnak”. Tehetséges vagy, sikerülni fog! – áll a levél végén Bolyki György biztatása. (HVG)

Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója

Kedves Péter, szomorúsággal olvastam leveledet, melyben azt írod, hogy elhagyod az országot – közös hazánkat. Panaszkodsz sok mindenre: közérzetre, anyagiakra, a jövőkép hiányára. Ha így érzed, nem is tehetsz másként.
Amennyire tudok, szeretnék segíteni. A Békéscsabai Jókai Színház társulata örömmel vár Téged a teátrumba. Gyere, költözz Békéscsabára, akár családostól is (talán az élet kicsit olcsóbb is itt, mint Budapesten); mi segítünk új otthont találni, ha erre igényed van. Munkát kínálunk Neked: fellépést, zeneszerzést, alkotási lehetőségeket. Anyagi biztonságból pedig annyit, amennyit egy átlagos vidéki színház nyújtani tud. Hívunk, gyere közénk, építsd tovább azt, amihez a legjobban értesz: a zenédet, az előadó-művészetedet! Szeretnénk segíteni Neked, és te is segíts abban, hogy közösen bebizonyíthassuk: ez egy befogadó, szeretettel teli, alkotásra kész és képes ország, ahol, ha valaki bajba kerül, talál segítő kezeket. Mi itt, a Jókai Színházban hisszük, hogy ezt így is lehet, és nap mint nap teszünk érte, hogy így legyen! Nálunk ismeretlen fogalom az – és meg is marad annak! –, amit Te máshol oly erősen tapasztalni vélsz:
“A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előítéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos ‘zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról’ szóló hazugságok, összeesküvés-elméletek és ezzel egyidejűleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása, a folyamatos cigányozás, buzizás…”
Nálunk nyoma sincs annak, amiről Te föntebb beszélsz, kimondani és olvasni is fájdalom ezt számunkra.
Ismétlem, gyere közénk, alkoss, itt befogadó közösséget találsz, szívesen mesélnek neked erről a közegről, és a benne uralkodó hangulatról, a nálunk már megfordult – s hozzánk szívesen visszajáró – művésztársaid.
Kérlek, ne hallgass azokra, akik szomorú helyzeted kapcsán is azonnal „aktuálpolitizálnak”, és ezzel is megosztani akarnak minket – magyarokat!
Békéscsaba vár, még ma hívlak telefonon!

Bakács Tibor levele Gerendás Péternek.

Szívemnek kedves Péter!
Én is szólni szeretnék hozzád, olvasván nemes elhatározásod, és gondolhatod, bennem nincsen semmiféle marketingérzés elkeseredettségeddel kapcsolatban, egyszerűen látom, hogy hasonló cipőben járunk, pedig a te lábad nagyobb.
Jól bírtad, tisztelet érte, bár én is sokáig kussoltam, ha mellettem buziztak, cigányoztak, lássuk be, mi is tehetünk erről az egészről, mert nem szóltunk időben rá a hülyegyerekre, hogy legalább a pofáját fogja be. Oké, nehéz akkor rászólni valakire a presszóban, ha a Parlamentben is arról akarnak listát vezetni, ki a zsidó?
Az, hogy arcpirulás nélkül nehezen lehet külföldi vendéget Fradi meccsre vinni, arról megint a nagypolitika tehet. Valószínűleg akkor kellett volna a Gonosznak ellentmondani, amikor privát társaságban jóízűt röhögtek Bayer Zsolt valamelyik rasszista viccén. Emiatt nem tudom felmenteni még a Navracsicsot sem, mert tényleg úgy van, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma.
Én se vettem azonnal észre, hogy a közbeszédben egyre több lett a gyűlölet. Először még vicces volt, ahogy Fábry cikizi a cigányokat, de a buzizása egy idő után inkább olyan ízű volt, amikor a két decis cserkó visszajön garatból. Ma már szégyellem, de én is röhögtem azon, ha valaki a virtuális pajeszét simogatta.
Közbeszúrás: képzeld, Szerbiában, ami egy balkáni ország, nem európai, nem utálják annyira a cigányokat. Jó, kevesebb van belőlük itt, de itt fel sem merül, hogy szegregált osztályok legyenek. Még mindig túl sok az albán, magyar, crna-gorai, bosnyák, cigány, szerb egy légtérben. A multikulturalizmus eszméjét csak akkor valósítod meg, ha benne élsz. Monokulturális országban a szellemi vezető mindig sámán. Itt szellemileg élvezetes, nagyon sokféle zenét hallgatok, élőben, a zenészek jók, világszínvonal, korábban sajnos megszoktam, de tudom, hogy a te latin lelked itt vajban fürödne.
Nem tudod eltartani a gyerekeidet. Hát, ja. Figyelj, annyira buta, gonosz lett a politika által is irányított bulvár sajtó, hogy rólam például, azt írták, szégyenemben Szerbiáig futottam. Soha, most sem, korábban sem jutott eszükbe az, hogy én is tényleg minden könyvemet, ingóságomat, a hangszereket eladtam, mielőtt – én lúzer barom – érett fejjel loptam. A sajtónak az sem jutott eszébe, hogy karrierem végével még kevesebb lett a pénzem, vagyis a helyzet nem javult.
Nem tudom, hogy csinálják a bulvárban, nekem három gyerekem van, neked még több, lehet, hogy az új médiamunkásoknak meg nincs gyereke, de döntést hoztam, a túléléshez szükségeset. Európában még mindig Szerbia a legolcsóbb ország annak, akinek nincs eurós betétje Cipruson. A hazaszeretetemet sem vették észre, hogy határ mellett lakom, bármikor Pesten vagyok, minden pénteken lázítok a Tilos Rádióban, úgy látom, hogy hiába. Orbán szélesen mosolyog rettegő népére.
Vagyis tényleg nézd a térképet, neked családod van, kenyeret kell adni a kicsik szájában, a többiek meg le vannak szarva. Legalább is a Biblia szerint az Istent, meg anyádat és apádat kell tisztelni, mást nem. A császárnak meg adózni szokás pénzzel. Kár, hogy mindenem elveszett, amiből adózhatni tudnék. Figyelj, ez az az ország, ahol senki nem ejtett könnyet, hogy elzüllött anyagilag az intelligencia. Mindannyian Fekete György kezében vagyunk, aminél undorítóbbat nehéz lett volna elképzelni, akár öt évvel korábban is. De hagyjuk a rablókat, menjünk vissza pozitívbe.
Közbeszúrás: Van egy vicces ötletem, miképpen lehetne megvalósítani a szélsőjobb által áhított Nagy Magyarországot. Miután közel egymillió emberünk tántorgott ki a pusztába, fővárosa London, nem ostoba elképzelés, hogy mindazok, akik nem bírják már otthon a büdöset, a határ mellé, a szórvány magyarságba költöznek. Visszafoglaljuk Vajdaságot veled, és a többiekkel, méghozzá úgy, hogy házat veszünk ott, és jóba leszünk a szomszéddal, mintha osztrák volna. Érted? Van egy listám, kikkel szeretnék egy faluban lakni. Rajta van mindenféle ember, költő, zenész, filozófus, főleg bölcsészek, és művészek. Reggelinél Tamás Gáspár Miklós tartana előadást a modern kori rabszolgatartásról, én csinálnám a pirítóst, te addig játszanál egy kicsit a családoddal, un pluge, amibe hirtelen beszállna pálinkás jókedvében egy rövid futamra Lajkó Félix. A nők ez alatt a konyhában hangoskodnak. A fantázia hisz a boldogságban. Tudom te is, azért írsz olyan számokat.
Azt meg ne bánd, hogy nem lettél celeb. Az is voltam, és a pozíció kb. megfelel a pornógyártásban alkalmazott az un. „felszopónak”, csak ő a média nézettségét szopja fel. Celeb soha nem fut be karriert, mert amint nem tud felszopni, eldobják, vagy megölik. Emlékszel még Albert Györgyire? Antal Imrére? Őrülj, hogy nem érdeklődtek irántad, mert nincs benned semmi érdekes. Szereted a feleséged, a gyerekeid, a szívhez írsz dalokat, ezt még valahogy használni tudták, de azt nem, hogy jó zenész vagy. A jó zenészek ebben az országban hátul játszanak. De fura, hogy én mondok neked ilyet, abba is hagyom.
Még annyit. Isten jó, és az emberek is. Ha belemész a világba, nem lesz könnyebb az élet, csak a lelked. Itt is ugyanaz a szar van, mint otthon, de az otthoni fáj csak. Micsoda pech annak, aki szereti a hazáját, hogy magyarnak született. Ölellek: Bakács Tibor (nyugat.hu)

Gémesi Gábor levele a rettegő Gerendás Péternek / mandiner.hu

Te tehetséges vagy, és szükség van rád. Itt. Azonban nem erre a Gerendásra, nem a hisztizős, fasisztázós, sértett zenészre.
„Számos zsinagógai koncertedet halottam. Közepes tehetségű zenésznek és jó embernek, zsidónak tartottalak. Eddig.
Most sem haragszom. Egyszerűen csalódott vagyok, hogy beálltál a sorba. A riogatók és fasizmust kiáltó remélem nem bérrettegők közé. Ha nyílt és riasztó mértékű zsidógyűlöletet szeretnél látni, menj Nyugat-Európába! Ahol lassan minden katolikus templomra jut egy mecset. Ott tényleg veszélyben leszel, lehetsz.
Az ember álmodozik, hogy majd kint… Ami nem baj. Sőt, divat. Meg elégedetlenkedik, hogy itt nálunk bezzeg milyen szar… Ami érthető. Magyarok vagyunk, tehát dohogunk. Azonban szülőföldünket lefasisztázni egyéni szociális problémáink miatt, méltatlan és igazságtalan húzás. Nem rád vall.
Engem is lezsidóztak nyilvánosan és nekem sincs munkám. A különbség köztünk, hogy te tehetséges vagy és szükség van rád. Itt. Azonban nem erre a Gerendásra, nem a hisztizős fasisztázós sértett zenészre. Nem arra, akit egy gyurcsányfegyenc sirat és aki önmagát sajnálja-sajnáltatja a Facebookon. Nem arra, aki csak a Jobbikosokat látja Magyarországból. Nem arra, aki megfutamodik, ha egy nő beszól neki az utcán.
Péter, hová süllyedtél…? Gerendás = minőségi gondolkodás. Vagy csak egyenlő volt? Remélem nem. Ugye nem?
Téged nagyon sok magyar ember szeret és senki sem akar innen elűzni.”

Wolf Gábor – Marketingcommando

Kedves Gerendás Péter, sok helyen jártam már a világban, és rossz hírem van: mindenhol vannak hülyék, előlük nincs menekvés. És mindenhol kevesen vannak, akiknek van ízlése és kíváncsi a minőségi zenére. Ha menni akarsz, menj, de kérlek, tedd csöndben: nem kell megnehezíteni azok dolgát, akik itthon szeretnének maradni. Ha az ember munkahelyet vált, akkor sem ildomos ostorozni a céget, ahonnan eljön. Tudom, hogy zenésznek lenni ma nehéz kenyér, de ismeretlen zenésznek lenni még nehezebb lesz. Ha még nem döntöttél, kérlek inkább mutass példát a mai fiataloknak és a rajongóidnak azzal, hogy bebizonyítod: az embert nem a körülményei határozzák meg.

Pörzse Sándor nyílt levele Gerendás Péternek
Harcolj Péter!

Kedves Péter, talán emlékszel rá, annak idején legalább egy tucatszor álltunk egy színpadon. Te, mint előadóművész, én, mint műsorvezető. Még kedveltük is egymást. És most mégis, képletesen szólva miattam akarod elhagyni az országot. Vajon arról a bizonyos színpadról hogyan jutottunk el idáig? Mielőtt a saját történetembe kezdenék, illetve a tiedbe, ahogyan én látom, felidézek egy 2008-as eseményt. Biztos emlékszel a Hollán Ernő utcai tüntetésekre. Ez az után volt, hogy egy Hollán Ernő utcai jegyirodában lefasisztázták a Hungarica együttest, és állítólag azt is hozzátették, hogy magyarokat abban az irodában nem szolgálnak ki. Erre valaki molotovkoktélt dobott az irodára. Utána kezdődtek a tüntetések mindkét oldalon. Jómagam átmentem a Gyurcsány Ferenc fémjelezte oldalra, ahol döbbenten láttam egy nagyon idős zsidó házaspárt sárga csillaggal a mellkasukon. Szóba elegyedtem velük. Fogalmuk sem volt az előzményekről, de mivel a számukra mérvadó értelmiség illetve politikai elit azt mondta, hogy félni kell, hát ők tényleg félni kezdtek. Én akkor, és ott megértettem, hogy milyen könnyű az emberi félelemmel és a valamikori tragédiákkal visszaélni.
Kedves Péter! Azt írod „beszóltak neked”, és te ettől és a fellépések hiánya miatt azon gondolkozol, hogy elhagyod az országot. Te félsz, Péter? Mondták-e már neked, hogy a zsidó származásod miatt nem léphetsz fel valahol? Mert nekem mondták ellenkező előjellel, szemtől szembe, pofátlanul. (Ha egyszer találkozunk, azt is elmondom ki volt, azóta óriási sztár lett.) Lépett-e vissza szponzor miattad egy műsortól? Mert velem ez is megesett még rockműsor vezetőként, hogy valaki azért nem szponzorált minket, mert nem vagyok zsidó származású. Rúgták-e már hasba gyerekedet, azért mert zsidó? Mert az én lányommal ez is megesett- persze ellenkező előjellel- a Radnóti gimnáziumban, az én akkori Hírtévés szereplésem miatt. Egy fiú rúgta hasba, majd hozzátette: „most magyarkodj!” Idézett-e már be rendőrség egy dalod miatt? Mert engem 2006-ban kihallgattak egy Budaházy interjú kapcsán.
Ezt az országot mind gazdasági mind morális és kulturális válságba egy olyan liberális réteg segítségével sodorták, amelyet te a különböző aláírásokkal és kiállásokkal mindig is támogattál. Ez az ország, a nyomorának nagy részét a kommunistáknak és utódjaik mellett az SZDSZ-nek köszönheti. Kedves Péter, te mindig nyíltan felvállaltad, hogy ennek a holdudvarához tartozol, és most félsz. De ugyan mitől? Esett-e bántódása Horn Gábornak, vagy ki beszél már Demszky Gáborról? Kuncze Gábor annak idején megtagadta Wass Alberttől a magyar állampolgárságot. Akkoriban figyeltél te erre? A szintén a liberális oldalhoz köthető Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon nemhogy a felelősségre-vonás elől menekül, hanem új választásra készül. Ez a politikai erő és a mögötte felsorakozó liberális értelmiség szellemi polgárháborúba sodorta az országot. Tudsz-e te arról, hogy 2006 őszén miket kellett elviselni egyes embereknek? Akkor nem féltél? Most félsz, amikor még mindig minden vezető pozícióban a ti embereitek ülnek, amikor egy Német Péter- Bolgár György tengely miatt vonnak vissza kitüntetéseket? Péter, hát nem látod, hogy még mindig fújjátok Magyarországon a passzátszelet? Most félsz, mert beszóltak? Még csak nem is visszalőttek ebben a polgárháborúban, hanem csak simán megjegyzést tettek rád, és már menekülsz is. Kedves Péter! Ha igazad van, miért nem harcolsz inkább? Miért nem te vagy az első zsidó értelmiségi, aki felemeli a szavát a fölösleges félelemkeltés ellen?(Például Izraelben rengeteg zsidó értelmiségi szólal föl a palesztinok jogai mellett.) Te legyél az első, aki odamegy ahhoz a zenésztársához, aki a magyarság 1100 éves ünnepén belebömbölte a mikrofonba, hogy „mi meg négyezer évesek vagyunk”, és azt mondd azt akár utólag is, hogy „ezt azért mégsem kéne”! Hátha a példádon felbuzdulva akadna olyan cigány vezető és politikus is, aki végre megmondaná népének, hogy bármilyen kisebbségnek nem csak jogai, hanem kötelességei is vannak. Legyél te az első zsidó értelmiségi, aki őszintén és tisztán tud énekelni a hazaszeretetről is! És ha mindezeket megtetted, és mégis aggasztó jeleket látsz, akkor hiteles, hogy felemeled szavad a félelem hangján. De addig csak olyan vagy, mint akik a két Hollán Ernő utcai öreget halálra rémítették. Harcolj Péter!

gerendas

Rövid URL: http://www.musicmagazin.hu/?p=4751

Beküldte: - ápr 4 2013. Kategória Bulvár. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:

Képgaléria

:
Bejelentkezés | Designed by Zenei magazin