Black Veil Brides: Wretched And Divine: The Story Of The Wild Ones




Siker, pénz, csillogás… – és nemcsak a mozivásznon, ugyanis a zenei életben is megesik, hogy inkább eme vágyaknak hódolnak be előadók, és ezek elérése céljából sutba dobnak szinte mindent, amit addig képviseltek. Némiképp a Black Veil Brides-ra is igaz ez. A kaliforniai csapat küllemre még mindig úgy fest, mintha Marilyn Manson egy durvát bulizott volna Alice Cooperrel, a KISS tagjainak aktív közreműködésével, vagyis maradt a fekete-fehérre festett glamrocker imidzs. A zenéjük viszont folyamatosan változott, puhult, dallamosodott. Az első lemezük még egy független kiadónál jelent meg, amely azonban úgy is hatalmas sikert ért el, így a második, a Set the World on Fire már egy vezető, nagy kiadó gondozásában látott napvilágot, és szintén nagyot durrant. Olyannyira, hogy a mostani lemezzel elérték azt a szintet, hogy ha turnéra mennek, akkor ne ők legyenek az előzenekar, hanem az est fő attrakciója.

Az új albummal nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint hogy elkészítenek egy rockoperás konceptlemezt. Mindehhez természetesen felhasználnak nagyzenekari hangszereket, vonósokat, illetve a rádióbarát, modern rockzene szinte minden egyes stílusjegyét is, vegyítve a metalcore és a glam rock legismertebb mozzanataival. Vagyis ha valaki hörgős-morgós metálra vár, az bizony csalódni fog, ugyanis amit itt hallhat, az az Avenged Sevenfold legjobb pillanatai, summázva. Anno az A7X-t is rengetegen támadták, amikor elhagyták a durva énektémákat, úgyhogy nagy valószínűséggel a BVB is megkapja majd a maga fikaáradatát, de be kell látniuk, hogy ez bizony ezzel jár – valamit valamiért.

Black Veil Brides

Black Veil Brides

Tehát, amit itt hallhatunk, az az Avenged Sevenfold munkásságának keresztmetszete, azzal a különbséggel, hogy itt megmaradnak a dalok a rádióbarát hossznál, vagyis átlagban kevesebb mint 4 percesek, így nincsenek is öncélú, percekig tartó tekerőfutamok. Az énekes srácnak nincs annyi hangja, mint M Shadows-nak, és a többiek sem vokáloznak akkorákat, mint Synysterék az A7X-ban. Viszont ha már szóba került Synyster Gates, az itteni gitárosok szerintem hosszú napokat töltöttek a magnójuk mellett, és éjjel-nappal az Avenged Sevenfoldot hallgatták, ugyanis betéve fel tudják mondani a házi feladatot, és ugyanúgy gitároznak mint Syn és Zachy (az említett zenekar két bárdistája). Az album hangzása is ennek megfelelő, a gitár-, a basszus, de még a dob-sound is egy az egyben olyan, mintha egy A7X-lemezt tettünk volna fel. Ennyi bevezetés után rá is térhetünk a számokra: hagyományos értelemben vett dal tizenkettő hallható a kiadványon, és hét összekötő track fűzi össze őket egy történetté. Ezek vagy hegedűs-vonós instrumentális szerzemények, vagy történetmesélősek.

Az intro („Exordium”) után berobbanó „I Am Bulletproof”-ban egyből be is bizonyítják, hogy mennyire megtanulták Synék gitárjátékát, ugyanis olyan virgázások, ikerszólók vannak benne, hogy nem lennék meglepve, ha idővel kiderülne, hogy ott sertepertélt Synyster Gates is a stúdió környékén. Igazi együtténeklős, agyig hatoló refrénjével kiváló alaphangot szolgáltat. Átfolyik a vége a „New Year’s Day”-be, ami kicsit meglepett, mert ipari, gépies megoldásai miatt akár egy rapdalban is megállná a helyét a verze, azonban a refrénre már biztossá válik, hogy ez itt kérem szépen egy 21. századi, stadionénekeltetős refrénnel megspékelt rocksláger, bombasztikus gitárszólóval. A címadót megelőzi egy átvezető track (ezek egyébként néha számomra kicsit erőltetettnek hatnak). A „Wretched and Divine” megint egy lendületes darab, a „We Don’t Belong” taszító, zajos kezdése ellenére pedig idővel a kedvencemmé vált a maga teljesen egyszerű, punkos-whoo-oo-zós refrénjével – lehetetlen, hogy ne rázza rá az ember mindegyik végtagját.>> tovább az ekultura.hu oldalon

Rövid URL: http://www.musicmagazin.hu/?p=4880

Beküldte: - máj 21 2013. Kategória CD/DVD, Előadók, együttesek, Rockzene. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:

Képgaléria

:
Bejelentkezés | Designed by Zenei magazin