A Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar erdélyi koncertkörútja – Teljes program




„Az én igazi vezéreszmém…, amelynek mióta csak, mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás”

Bartók híres gondolataival kezdi meg június 16-tól egy hetes erdélyi turnéját a Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán vezetésével. Ez idő alatt Erdély összes jelentősebb helyein lépnek fel, így ellátogatnak:

Nagyszebenbe (június 17.),
Marosvásárhelyre (június 18.),
Csíkszeredára (június 19.),
Sepsiszentgyörgyre (június 20.),
Kolozsvárra (június 21.) és
Nagyváradra (június 23.).

 

Egy váratlanul megemelt kormányzati támogatás plusz pénzét fordítják a Nemzeti Filharmonikusok erre a hangversenykörútra, így a felmerülő költségek jelentős részét maguk fedezik, miközben a fogadó városok is hozzájárulnak a jelentkező kiadásokhoz ugyanúgy, mint a Magyar Külügyminisztérium.

 

„Nekem nagyon sokat jelent ez a turné, mert általam még soha nem látott helyekre is elmegyünk. Bizonyos helyeken már voltam, de Háromszék vármegyében még nem.” – vallja Kocsis Zoltán főzeneigazgató.

Erdélyben, mindenütt Enescu I. rapszódiája hangzik el, Marosvásárhely kivételével, ahol Csíky Boldizsár Hegy c. műve kerül bemutatásra, valamint Bartók III. zongoraversenye. A többi helyszínen a helyi szerzők művei mellett Kodály Galántai táncok c. csodálatosan szép magyar motívumokból szőtt darabja és Bartók életművének talán koronája a zenekari Concerto hangzik el, amely ugyanúgy, mint a Táncszvit nagyon sok nem magyar zenei elemet is tartalmaz.

„Marosvásárhelyen teljesen természetes volt, hogy Csíky Boldizsár művét visszük, akitől korábban már játszottunk. A Hegy c. szimfonikus költeménye, ami bizonyos szempontból az ő főművének tekinthető, még nem került műsorunkra.” – mondja Kocsis Zoltán. „ Ennek a hangversenynek külön érdekessége még, hogy a Hegy c. mű után Csíky Boldizsár fia, Ifjabb Csíky Boldizsár szólaltatja meg Bartók III. zongoraversenyét. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez nem utolsósorban tisztelgés is Édesapja, Csíky Boldizsár előtt, hiszen 75. születésnapja alkalmából is kerül ez a koncert megrendezésre. Mindenféleképpen megünnepeltük volna, ha nem a zenekarral, akkor én személyesen, hiszen nagyon régen jó barátom” – hangsúlyozta a kétszeres Kossuth-díjas művész.

Kovács Géza, az együttes főigazgatója kihangsúlyozta, hogy a műsorválasztás nagyon is tudatos volt, és azt remélik ettől a turnétól, hogy egy kicsit jobb lesz az élete az ott élő magyaroknak, egy kicsit megértőbben és nagyobb szeretettel gondolnak a magyarokra és legfőképpen azt, hogy egy magyar zenekarnak missziós kötelessége egy-egy ilyen hangversenykörutat megszervezni.

„Kicsit olyan, mintha a sivatagba hoznánk homokot, mert, gondolom Enescu művei különösképpen a román rapszódiák, amelyből három van, nagyon gyakran felhangzanak az ország területén.” – fogalmazott Kocsis Zoltán. „Mégis azt mondanám, hogy innen Budapestről nézve Bartók és Enescu kapcsolatát nemcsak emberi, de zenei szempontból is górcső alá véve, talán tudunk újat mondani a darabbal kapcsolatban. Muszáj hivatkoznom arra, hogy ezt Enescu II. szimfóniájával már megtettük 2011-ben, amikor szintén úgy tűnt, hogy a sivatagba viszünk homokot, amikor az Enescu Fesztiválon felléptünk. Kiderült, hogy az a műve Enescunak egyáltalán nem megy sokat Romániában sem, mert valamilyen szempontból Enescu is befejezetlennek tekintette, ugyanakkor mégiscsak nagyon jelentős kompozíció és a kritikákból, nem szólva a közönség fogadtatásáról egyértelműen megállapítható volt, hogy igenis hozzá tudtunk a tenni a mű előadási tradíciójához tenni, méghozzá jelentős mértékben. Én azt hiszem, hogy más véleményekkel ellentétben és azt mondanám, hogy mégiscsak van egy speciális magyar, ha úgy tetszik, közép-európai megközelítése a különböző zenei stílusoknak, amely átüt az előadáson. És én nagyon remélem, hogy ezt ott is észre fogják venni.” – zárja gondolatát a zenekar karmestere.

A Nemzeti Filharmonikusok részletes turnéprogramja:

június 17.: NAGYSZEBEN – Thália Terem 19.00 óra
ENESCU: I. román rapszódia, Op.11
KODÁLY: Galántai táncok
BARTÓK: Concerto

június 18.: MAROSVÁSÁRHELY – Kultúrpalota 19.00 óra
CSÍKY BOLDIZSÁR: A hegy
BARTÓK: III. zongoraverseny (szólista: Ifjabb Csíky Boldizsár
BARTÓK: Concerto

június 19.: CSÍKSZEREDA – Szakszervezetek Művelődési Háza 19.00 óra
ENESCU: I. román rapszódia, Op.11
KODÁLY: Galántai táncok
BARTÓK: Concerto

június 20.: SEPSISZENTGYÖRGY – Szakszervezetek Művelődési Háza 19.00 óra
ENESCU: I. román rapszódia, Op.11
KODÁLY: Galántai táncok
BARTÓK: Concerto

június 21.: KOLOZSVÁR – Auditorium Maximum, BBTE 19.00 óra
ENESCU: I. román rapszódia, Op.11
KODÁLY: Galántai táncok
BARTÓK: Concerto

június 23.: NAGYVÁRAD – Szigligeti Színház 19.00 óra
ENESCU: I. román rapszódia, Op.11
KODÁLY: Galántai táncok
BARTÓK: Concerto

Közreműködik: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: KOCSIS Zoltán

Háttéranyagok

Gheorghe Enescu: 1. Román rapszódia, Op. 11

Gheorghe Enescu (1881-1955) a legnagyobb román zeneszerző, a román nemzeti zene megteremtője, korának egyik legkiválóbb hegedűművésze, s emellett karmester és nagyhatású tanár is volt. Pályafutását csodagyermekként kezdte: már ötéves korában komponált, s hétévesen felvételt nyert a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumába, ahol ifj. Joseph Hellmesbergernél folytatott hegedűtanulmányai mellett zongorát, orgonát és csellót, valamint zeneszerzést is tanult. Tizennégy éves korában már a párizsi Conservatoire növendéke, tanulótársai és barátai között van Maurice Ravel és Alfredo Casella, zeneszerzés-professzorai Jules Massenet és Gabriel Fauré. Tanulmányainak befejezése után hegedűsként (és gyakran zongoristaként is) rendszeresen koncertezett Európában és Amerikában, állandó kamarapartnerei között volt Alfred Cortot, Jacques Thibaud és Pablo Casals, triót és kvartettet alapított, a világ legjobb zenekarait dirigálta, lemezfelvételeket készített, s mindemellett tanított is. Különleges kisugárzású személyiség volt: mindenki, aki találkozott vele vagy játszani hallotta, a hatása alá került. Leghíresebb hegedűs növendéke, Yehudi Menuhin, miután 1927-ben San Franciscóban jelen volt egy koncertjén, Párizsba utazott, hogy nála tanulhasson. Enescu a nyarakat általában szülőhazájában töltötte, s a komponálásnak szentelte, de emellett a romániai zenei élet aktív formálója is volt: szimfonikus zenekart alapított, s 1921-ben ő hozta létre Romániában az első nemzeti operatársulatot.

Már Enescu ifjúkori műveiben felbukkannak a zeneszerző gyermekkori emlékei, a romániai cigányzenekarok széles repertoárjának dallamai, illetve e zenekarok játékstílusának jellegzetességei – mindenekelőtt az 1897-ben komponált Román poémában, illetve az 1901-ben befejezett két Román rapszódiában. Az 1. Román rapszódia a bemutatása pillanatától mind a mai napig a komponista legnépszerűbb műve, melynek alapkarakterét a tánc adja. A darab kezdetén, a szólóklarinéton lassan kibontakozó, népszerű dalt (“Am un leu şi vreau să-l beau”) hamarosan feszes vonóskísérettel halljuk, s a mű többi témája is táncos karakterű – az egyik, 6/8-ban lekottázott dallam például a bécsi keringő lejtését idézi. A tempóban, ritmikában és hangvételben is különböző zenei anyagok csillogóan hangszerelt kavalkádja végül frenetikus táncjelenetté fokozódik, melynek lezárását még hatásosabbá teszi a coda előtti váratlan megtorpanás.

Kodály: Galántai táncok

“Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét. Híres volt akkor a galántai banda, Mihók prímás alatt. De még híresebb lehetett száz évvel azelőtt. 1800 táján Bécsben több füzet magyar tánc jelent meg. Egyiknek címe így jelöli meg forrását: „von verschidenen (sic!) Zigeunern aus Galantha”. (…) Hadd folytassa ez a kis mű a régi galántai hagyományt.” – írja a szerző Galántai táncok című darabja elé.

Kodály Zoltán (1882-1967) 1933-ban, a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 80. évfordulójára komponálta máig egyik legnépszerűbb szimfonikus művét. A bemutatóra ugyanebben az évben került sor.

A tétovázó bevezetésben a cselló, majd a kürt hozza a jellegzetes, lassú verbunkos motívumot. A dallamtöredékek között a többi muzsikus mintha keresgélné, merre is fejlessze tovább ezt a zenei anyagot. Az elsőhegedűk melódiája után a klarinét mutatja meg az utat: rögtönzésszerű kadenciája a darab főtémájába, a szerzői utasítás szerint „méltóságteljesen lépkedő” verbunkosba torkollik. Az ismétlésnél szenvedélyesebbé váló dallam megszólaltatásában már a teljes zenekar részt vesz.

Az első közjátékban ugrótáncot idéző, pizzicatóval kísért, csipkelődő fafúvós-, és komoly, sodró erejű vonósállások váltják egymást. Szellemes szerzői megoldás az ismétlésnél a fafúvósok dallamát kopulázni; a fuvola és a pikoló kvintpárhuzamban halad. Az ismét megjelenő rondótéma szenvedélyességét az üstdobtremolók és a dallamsorvégi crescendók fokozzák.

Az oboaszólóval kezdődő szakasz dudatáncot imitál. Kontrasztanyaga fényes és áttetsző a triangulum csengő-bongó hangja, a pikoló magas fricskái, a vonósok üveghangjai miatt. Aztán a vonóskar kiemelkedésével mintha a dudaszólóra kontrázna rá a népi zenekar. A visszatérő andante maestoso témát pár ütem után elsöpri az egyre sodróbb és extatikusabb harmadik közjáték. A vonósok indítják, majd fokozatosan minden hangszercsoport bekapcsolódik a hajszolt táncba.
„Kicsit ázottan” – lehetne az alcíme a harmadik, negyedik kürt indította résznek. A klarinétszóló akár egy részeg ember dudorászását is evokálhatja, amint derűsen, de már szinte eszméletlenül próbál hazatámolyogni.

A mulatság azonban nélküle is folytatódik. Egyre sodróbb lendülete csak egyetlenegyszer torpan meg, épp a tetőpontján. A fortissimo a-moll terület után egy pianissimo gisz-moll akkord: hátborzongató pillanat. A méltóságteljes, keserédes főtéma végigvonul a fuvolán és az oboán, majd visszaérkezik oda, ahonnan elindult, a sírva vigadó klarinéthoz. A darab végére a téma közjátékszerű megjelenése előttről ismerős, szédítően örvénylő tánc tesz pontot – azaz felkiáltójelet.

Bartók: Concerto

Bartók a Bostoni Szimfonikusok számára, Sergei Koussevitzky kérésére komponálta a Concertót. A bostoni bemutatóra Bartók ismertetőt is írt: „A mű általános hangulata – a tréfás második tételtől eltekintve – fokozatos átmenetet képvisel az első tétel komolyságától és a harmadik gyászos siratóénekétől a zárótétel életigenléséig. E szimfóniaszerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek, hangszercsoportok koncertáló vagy szólisztikus kezelésmódja magyarázza. A virtuóz hangszerkezelés például az első tétel kidolgozásának fugato-szakaszaiban jelenik meg (rézfúvó hangszerek), vagy a zárótétel főtémájának perpetuum mobile-szerű futamaiban (vonósok), és különösen a második tételben, ahol a hangszerek mindig párosával jelennek meg egymást követően, briliáns passzázsokkal.” Somfai László így írt: „A zenész éppúgy, mint a hallgató, igazi mestermű kisugárzását érzi: mélyből fakadó érzelmek és átlényegült pillanatok az első tétel lassú bevezetésében és az Elégiában; szellemesség és különös szarkazmus a második és negyedik tételben; „népek testvérré válása” körtánc a fináléban, nagyszabású ellenpontozó jelenetekkel ékesítve, igazi beethoveni záró-gesztussal.”

Kocsis Zoltán
Nemzetközi karrierje tizennyolc éves korában indult, amikor megnyerte a Magyar Rádió
Beethoven-versenyét. Rövid idő alatt berobbant a nemzetközi koncertéletbe és a világ
számos vezető zenekarával hangversenyezett szólistaként. A Budapesti Fesztiválzenekar
egyik alapítójaként indult el karmesteri karrierje. 1997-ben nevezték ki a Nemzeti
Filharmonikusok zeneigazgatójává. Művészetében a vezénylés és zongorázás mellett
egyre több időt szentel a hangszerelésnek. Rendszeres meghívott művésze nemzetközi
fesztiváloknak és mesterkurzusoknak.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Magyarország egyik legrégibb és világszerte is az egyik legelismertebb zenekara. Fennállása alatt több ezer nagy sikerű koncertet adott itthon és külföldön világhírű művészek közreműködésével.
Kocsis Zoltán főzeneigazgató vezetésével különösen nagy hangsúlyt fektetnek a kortárs, ezen belül a magyar szerzők alkotásainak népszerűsítésére a világban. Előszeretettel mutatnak be ritkán játszott műveket is. A Bartók életművet összefoglaló Bartók Új Sorozat SA-CD felvételei eleddig minden idők legtöbb szakmai elismerését nyerték el. (erdely.ma)

Rövid URL: http://www.musicmagazin.hu/?p=3675

Beküldte: - jún 5 2012. Kategória Előadók, együttesek, Komolyzene. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:

Képgaléria

:
Bejelentkezés | Designed by Zenei magazin