Ha jót írok róla az a baj, ha rosszat akkor az a baj. Ha leírom hogy nemándögránd az a baj, ha nem írom meg, akkor meg az lesz baj. Ha gyere kislány gyere, akkor az a baj hogy gagyi, de ha hazakísérlek, akkor az nem baj, ugye? Ovirap után suli dal, itt a második Belga lemez, kritika.

álzenekar

   A Buddhista Főiskolán és rockzenéken edződött fiúk a big-beat korszaknál leragadt hip-hop diszkó-hippi djvel, Titusszal kiegészítve kellemes elegyét alkotják a félintellektuális szövegmondásnak és a popzenének. Egy zseniális ötlettel még az is lehet, hogy végre elindítanak egy zeneipari reformot itthon, aminek a lényege abban rejlik, hogy az eddigi terjesztőhálózatot kihagyva egy másik országos kereskedelmi lánc, a tesco fogja kizárólag forgalmazni a lemezüket, de ezt is úgy, hogy az ára a megszokottnak kb.a fele, 2500 forint lesz.
   
    Először is a dalokról, max két mondatban,
   
    1. A "gólem" amolyan intro, a lemez legjobb dalát, az "az a baj"-t vezeti fel.
    2. Az "az a baj" tanulságos dal.
    3. A három basszushangra épülő rajzfilmzene-szerű Lottó rettentő gagyi szám. A Szécsi Pál szövegeire hajazó tartalom szépen egészül ki minőségen aluli hangmintákkal, és minden bizonnyal rajzfilmekből vett, de a borítón meg nem jelölt hangmintákkal.
    4. A "gyere kislány, gyere" Beatrice feldolgozás, egy diszkó-paródia akar lenni, de saját csapdájába esik bele: a kilencvenes évek legszarabb popzenéit lenyomó lendülettel indul, és azzal is fut végig, a Basement Jaxx "Red Alert"-jéből átvett hangmintával, vagy egy ugyanolyan hanggal kiegészítve, ami már ismerős lehet az MTV egyik legtöbbet játszott önreklám-szignáljából. Külön köszönet Nagy Ferónak és Csuka Mónikának.
    5. Ez már lement, miközben írtam az előző számról.
    6. A hatodik helyen startoló "királyok a házban" egy rövid történelemlecke lecke lenne, de elsőre végig sem bírom hallgatni, és másodikra sem tűnik igazán viccesnek, lehet hogy öregszem.
    7. Ez valahogy kimaradt.
    8. A "hazakísérlek" egy lépcsővel feljebb emeli a zenekart: az előző lemezen még az ovival foglalkozó energiák végre felszabadulhattak, itt már az iskolás korszak a téma, ezúttal egész viccesen tálalva (ás vagy vagy bés, vagy cés, úúú), amit a rettentő egyszerű zenei alap egyben tart, a néhány hang amit Titusz használ, a helyén van.
    9. A dárembész-paródia "képviselő boogie" már jó ideje hallható a rádiókban, nem is tudom hogy sírjak-e rajta, vagy nevessek.
    10. Talán nem véletlen, hogy a tizedik a "100". Az utcai zugárusok világába vezet be, helyileg a Keleti környékén, autentikus hangmintákkal megspékelve, paprikát százér' !
    11. Vocoder effekt használata házi körülmények között, LFO és oszcillátorok, a dal rövid, és a srácok megfigyelhetetlen dolgokról beszélnek, általában lefelé szálló hanglejtéssel.
    12. A "huszonkét férfi" egy focis dal. Műanyag latinos beütésű midis hangzás, a kedvenc részem a "kamonbébi rak disz parti, evribádi szak máj dikk", na meg az elveszett kislány és a vakondtúrás.
    13. Befogom a pofámat, mert még kapok rá. Ez a helyzet, remélem nincs probléma. Ugye? Ne nézzé.
    14. A hiperkarmás Bérczesi Róbert gitáron, társadalomkritika vagy mi.
    15. Az "új világ" leginkább egy ska és egy elbaszott hip-hop szám egyvelege, a pánkzenekarokra jellemző üvöltözős énekkel.
    16. Itt kiderült, miért nem fog aranyzsiráfot kapni a Belga, beszól Vécsi Tibi, szóba kerül Jancsó Miklós és Szupermen is.
   
    A lemez mai magyar korkép: benne van az utóbbi évtized társadalma (az a baj, mr. márka, új világ), popzene sajátos keleti verziója, a diszkó-pop (gyere kislány, gyere), a túlpörgetett politikai kommunikáció (képviselő boogie), az utcai paprikaárusok (100), a hazai foci pillanatképe (huszonkét férfi), a magyar habitus (probléma), és a zeneszerző-alapkészítő hangos vallomása (a producer dala).
   
    A hangokról Titusznak még bőven van mit tanulnia, a hangminták használatánál elsők között említeném a felhasznált minták felsorolását, ami külhonban már 15-20 éve bevett szokás (l. De La Soul, Warren G, Beastie Boys), különös tekintettel pl.a Mr. Márka című dalra, de a keverés is hagy kivánnivalót maga után. Dícséretes a stílusbeli sokszínűség, de ez nem pótolja a minőséget, a technikai felkészültséget és a naprakész hangzást.
   
    Komolynak gagyi, viccnek gyenge.
   
    A Belga második lemezét én mégis szeretem, mégpedig két dolog miatt: a zenei gagyizmus mögött is őszinteséget érzek, és a rímtelen, sőt sokszor egyenesen szellemtelen szövegek is a sajátos, fanyar magyar valóságról szólnak.
   
    Belga web