Nemrég két kísérleti elektronikus kiadványt is kaptam. Az egyik Soutien Gorge, vagyis Banyek legújabb két számos kis maxija (La Baie), a másik egy még ismeretlen srác, Faalb Antiurban című nyolc számos demója. Mindkettő ellazuláshoz és háttérzeneként hallgatásra is alkalmas nyugtató zene, én egy ambient fesztiválon simán el tudnám képzeli őket.

banyek és faalb

   Banyek első dala címében (Borra sör, meggyötör) még idézi a régi vicceskedő, ironikus szellemiségét, de a látszat csal, zenéje sokat komolyodott. Első hallásra megint egy struktúra nélküli, se eleje, se vége szám, de figyelmesebben meghallgatva a közepén van egy kifejezetten ritmusos rész, amiben vontatottan sokszor ugyanaz a zenei szerkezet ismétlődik. Olyan, mintha egy nagyon öreg harmóniumon próbálnánk egy dallamot lejátszani, amin alig bírjuk lenyomni a billentyűket, csak kínkeservesen tudunk levegőt pumpálni bele, és a hangok is már fémessé, színüket vesztetté váltak.
    Banyek nemrég zenésztársra talált a gitáros Potys Róbert személyében, első közös munkájuk a maxi címadó dala. A La Baie nyugtató, visszhangokkal teli, elszállós de ritmusos darab, órákig el tudnám hallgatni. A gitárt három rétegben építtették bele a számba. A háttér egy-egy üveghanggal van meghintve, a kísérő szólam countrys hangzást kapott, a fődallam pedig slide technikával készült. Akár szándékolt, akár szándékolatlan ennek hamissága, kifejezetten feldobja a számot, élvezetes a szép dallamra törekvés és a nem tiszta hangok kettőssége.
   
    Faalbról csak annyit tudok, hogy három éve kezdett zenekészítéssel foglalkozni. Az Antiurban első három száma (Femalest, Usaump, Gow) rideg hangzásvilágú folyamatzene, a pattogós-ropogós fajtából. A Cube-ban a hosszú, egymásból folyamatosan kialakuló háttérhangokba az esőcseppek zuhanása-szerűen szúródnak bele a dallamot kialakító visszaverődő hangok. A Cube-tól kezdve a hangzás már melegebb, emberi, bár a legtöbb számról természeti jelenségek (cseppkőbarlang, víz alatti világ) jutnak eszembe. A Wow alatt viszont kifejezetten templomban érzem magam, biztos az orgonát idéző hangok miatt. Több számban is nagyon alacsony frekvenciájú szubbasszus támogatja meg az alapot, amit én– a basszus mániám miatt – jobban kihangsúlyoztam volna.
    Az album legjobb száma és csúcspontja a Sati. Ez a legpopulárisabb dal, szerintem a legjobban kidolgozott is: folyamatosan, jól felépítetten rakódnak egymásra a dallamok. Mozgalmassága és élettelisége után az Antiurban melankolikus, borongós hangulatba rángatja az embert, és az utolsó, zörej alapú Ballad című szám is ebben a hangulatban marad.
    Faalb honlapján a Cube, Wow és Antiurban c. számokat meg tudjátok hallgatni.